A stablecoinok egyszerre kaptak szabályokat az USA-ban, az EU-ban és a briteknél

A stablecoin olyan digitális token, amelynek értéke mindig pontosan egy dollár, egy euró vagy egy font. Rövid történetük nagy részében a stablecoinok furcsa helyzetben voltak: dollárszázmilliárdokat mozgattak velük, de nem volt világos, ki bocsáthatja ki őket, mi kell, hogy fedezze őket, és mi történik, ha egyszerre mindenki vissza akarja kapni a pénzét.

Ez az ősszel meglepően gyorsan megváltozott. Néhány hét alatt az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Egyesült Királyság szabályozói is konkrét lépéseket tettek. Mindegyik másképp döntött, a bankok pedig egyszerre több irányból kezdtek beszállni.

Ez azért Foreshock-történet, mert a legtöbben még semmit sem vesznek észre belőle. A valódi, hétköznapi stablecoinos fizetések még az összforgalom kis szeletét adják. De amikor a szabályok, az engedélyek és a nagy bankok ugyanabban az évszakban érkeznek, akkor dől el a fizetések következő évtizedének formája.

Egyesült Államok: engedély szigorú határidővel

Az USA-nak ma már van szövetségi stablecoin-törvénye, a GENIUS Act. Idén a szabályozók elkezdték kitölteni a részleteket.

Október 21-én az Office of the Comptroller of the Currency (OCC), amely a nemzeti bankokat felügyeli, kiadta a törvény első végleges rendeletét. Ez 2027. január 18-án lép hatályba, ugyanazon a napon, mint maga a törvény. A WilmerHale ügyvédi iroda szerint a végleges rendelet érezhetően enyhébb, mint a márciusi tervezet:

• a naponta elérhető tartalékok minimális aránya 10%-ról 5%-ra csökkent;
• több más likviditási és lejárati korlát kikerült;
• a kibocsátóknak továbbra is két munkanapon belül kell kifizetniük a tulajdonosokat, de válsághelyzetben az automatikus hétnapos haladék helyett értesíteniük kell az OCC-t, ha egy nap alatt a tokenjeik több mint 10%-át váltják vissza;
• bekerült a stresszteszt és a tartalékpuffer.

Egy részlet valódi sürgősséget teremt: a meglévő kibocsátók nem kapnak automatikus átmeneti mentességet. Minden kibocsátónak az új rendszerben kell engedélyt kérnie. Legfeljebb egyéves haladék csak a 2027. január 18-án már folyamatban lévő kérelmekre jár, és október végén még maga a kérelemnyomtatvány sem jelent meg. Az amerikai jegybank, a Federal Reserve szeptemberben javasolta a saját szabályait, ezekhez 2026. november 30-ig lehet észrevételt tenni.

Európai Unió: le a polcokról az engedély nélküli tokenekkel

Európa más utat választott. A kriptoszabályozása, a MiCA, már eddig is engedélyhez kötötte a stablecoin-kibocsátást. Az új lépés arról szól, hol lehet ezekkel a tokenekkel kereskedni.

Október 8-án az EU értékpapír-piaci hatósága, az ESMA, állásfoglalást adott ki, amelyben felszólította a MiCA alapján engedélyezett kriptoplatformokat, hogy hagyják abba az olyan stablecoinokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat, amelyek kibocsátója nem rendelkezik uniós engedéllyel. A platformoknak nagyjából három hónapjuk, körülbelül 2027. január 8-ig van a kivezetésre, addig csak korlátozott szolgáltatások, például átváltás és kivétel engedélyezettek. A szaksajtó a világ legnagyobb stablecoinját, az USDT-t nevezi meg fő érintettként, míg a Circle USDC és EURC tokenjei engedéllyel rendelkeznek.

Az EU tehát semmit sem tilt be egyenesen, hanem a piacához való hozzáférést használja emelőként. Ez azoknak a kibocsátóknak kedvez, akik elvégezték az engedélyeztetést, és egy időablakot nyit, amelyben az európai platformoknak át kell állítaniuk a likviditásukat. Az egyik kockázat az, hogy egyes felhasználók egyszerűen offshore tőzsdékre költöznek.

Európa bankjai saját euró-tokent építenek

A legfeltűnőbb európai jel a Qivalis, egy amszterdami cég, amelyet 2025 szeptemberében alapított egy bankcsoport euró-stablecoin kibocsátására. 2026 májusában 12-ről 37 tagbankra nőtt 15 országból, köztük az ABN AMRO, a Rabobank, a Nordea, az Intesa Sanpaolo, a BPCE, az Erste Group, a Bank Pekao és a Raiffeisen Bank International.

Október 14. körül a Qivalis elektronikuspénz-kibocsátó intézményi engedélyt kapott a holland jegybanktól, a De Nederlandsche Banktól. A tokenek kibocsátása előtt még teljesítenie kell a MiCA többi követelményét és közzé kell tennie egy fehér könyvet; a kibocsátást most „az elkövetkező hónapokban” várja.

Két szám magyarázza, miért fontos ez az európai bankoknak. A Qivalis szerint az euróban denominált tokenek a globális stablecoin-állománynak csak körülbelül 0,2%-át adják; szinte minden dollárban van. A teljes stablecoin-állomány pedig október végén körülbelül 288 milliárd dollár volt az rwa.xyz adatoldal szerint. Ha a digitális pénz a fizetések elszámolásának általános módjává válik, Európa bankjai nem akarják, hogy szinte teljesen dolláralapú legyen.

A kihívás az eljuttatás az ügyfelekhez. A Qivalis bankokon, tőzsdéken és fizetési cégeken keresztül értékesít, nem közvetlenül a lakosságnak, így minden tagbanknak be kell építenie a saját alkalmazásaiba és rendszereibe, mielőtt a hétköznapi ügyfelek találkoznak vele.

Egyesült Királyság: stablecoin hétköznapi fizetésekre, szűk haszonkulccsal

Júniusban a Bank of England közzétette végleges megközelítését a „rendszerszintű” fontalapú stablecoinokról, vagyis azokról, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy a pénzügyi rendszer szempontjából számítsanak. A korábbi javaslat személyenként 20 000 fontban maximálta volna a tartható mennyiséget. A végleges változat elhagyja az egyéni korlátokat, és helyette a teljes kibocsátást korlátozza, kezdetben stablecoinonként 40 milliárd fontban.

Ez sokkal használhatóbbá teszi a fontalapú stablecoinokat a hétköznapi fizetésekhez. A fedezeti szabályok viszont szűkre szabják a hasznot. Normál működés mellett a tartalékok 70%-a lehet rövid lejáratú állampapírban, de 30%-ot kamatmentes betétként a Bank of Englandnél kell tartani. Ez azoknak a kibocsátóknak kedvez, akiknek más bevételük is van, például bankoknak és nagy fintech cégeknek. A Financial Conduct Authority június végén tette közzé saját végleges kriptoszabályait, amelyek előírják, hogy a tulajdonosokat a következő munkanap végéig névértéken kell kifizetni.

A bankok másik útja: a betéti tokenek

Nem minden bank akar stablecoint. Néhányan inkább a hagyományos betéteket alakítják tokenné.

Október 19-én a JPMorgan blokklánc-egysége, a Kinexys, intézményi ügyfelei számára elérhetővé tette dolláralapú betéti tokenjét, a JPMD-t az Ethereum fő hálózatán, miután 2025 novemberében a Base hálózaton indult. A JPMorgan szerint a Kinexys összesen több mint 4000 milliárd dollárt dolgozott fel, napi körülbelül 7 milliárdot. Az USA-ban öt regionális bank februárban jelentett be egy közös tokenizált betéti hálózatot a Cari nevű céggel, amely 2026 negyedik negyedévében válhat elérhetővé az ügyfelek számára.

Közben az Európai Központi Bank szeptember 21-én elindította a Pontes rendszert. Ez összekapcsolja a blokkláncalapú kereskedési platformokat az EKB meglévő fizetési rendszerével, így a bankok jegybankpénzben számolhatják el a tokenizált ügyleteket. A lakossági digitális euróról viszont még tárgyalnak az uniós intézmények: a próbaüzem 2027-re van tervezve, a kibocsátás pedig 2029 körül jöhet.

Így ma már háromféle digitális pénz létezik a nagy tranzakciókhoz: a magán stablecoinok, a banki betéti tokenek és a jegybanki elszámolás. Mindegyik működik önmagában. Ami még hiányzik, az a híd közöttük, vagyis egy mód arra, hogy az érték zökkenőmentesen átkerüljön az egyik bank tokenjéből a másikéba, vagy egy betéti tokenből egy stablecoinba.

Mennyire használják ezt valójában?

Kevésbé, mint a címlapok sugallják. A McKinsey és az Artemis becslése szerint a stablecoinok 2025-ben több mint 35 000 milliárd dollárt mozgattak a blokkláncokon, de ebből csak körülbelül 380–390 milliárd, nagyjából 1% volt valódi fizetés. Ennek nagy része vállalatok közötti utalás volt, ezt követte a bérfizetés és a külföldön dolgozók hazautalásai. A többi kereskedés és belső átvezetés.

Vannak gyorsan növekvő területek. A Visa szeptemberben arról számolt be, hogy stablecoinos elszámolása évi 20 milliárd dollár feletti ütemben fut, ami több mint tizenötszörös növekedés egy év alatt. Új pénz áramlik olyan fizetési cégekbe, amelyek a háttérben stablecoinokat használnak, például a PhotonPayba, amely október végén 40 millió dollárt gyűjtött, és a Noah-ba, amely összesen 38 millió dollár befektetést kapott.

Egy megjegyzés Magyarországról

Magyarországnak szokatlan éve volt. Egy hazai szabály, amely 2025 júliusától extra validációs lépést írt elő, oda vezetett, hogy a Revolut, az eToro és mások korlátozták kriptoszolgáltatásaikat a magyar ügyfelek számára. 2026 júliusában a jegybank, az MNB, kiadta első MiCA-engedélyét egy magyar székhelyű cégnek, a CoinCash-nek, az Országgyűlés pedig megszavazta az extra követelmény eltörlését. Magyarország visszatér az általános európai rendszerhez. A Qivalis tagjai között nem szerepel magyar bank.

Mi mehet félre ebben a történetben?

• A fizetések mellékszereplők maradhatnak. A forgalom körülbelül 1%-ánál a valódi használat a szabályoktól függetlenül is lassan nőhet.
• Az állomány nem csak nő. A teljes stablecoin-állomány körülbelül 2%-kal csökkent az október végéig tartó 30 napban.
• Egy euróengedély nem garantál keresletet a dolláralapú tokenek mély likviditásával szemben.
• Az európai piac-hozzáférési nyomás offshore helyekre terelheti a felhasználókat ahelyett, hogy az engedélyezett tokenek felé vinné őket.
• Az amerikai határidők csúszhatnak. Több elem, köztük a Fed végleges rendelete és a külföldi kibocsátókra vonatkozó szabályok, még nyitott.

Mire érdemes figyelni ezután?

• 2026. november 30.: lezárul a Federal Reserve stablecoin-javaslataihoz fűzhető észrevételek határideje.
• 2027. január 8. körül: véget ér az ESMA háromhónapos kivezetési időszaka az engedély nélküli stablecoinokra az uniós platformokon.
• 2027. január 18.: hatályba lép az amerikai stablecoin-törvény és az OCC rendelete, átmeneti mentesség nélkül.
• A Qivalis fehér könyve és első kibocsátása, valamint hogy mely bankok építik be elsőként az alkalmazásaikba.
• Az első híd a betéti tokenek és a stablecoinok között különböző bankok között, ami az új rendszer hiányzó darabja.

A digitális pénz szabályai korábban a kriptorajongók kérdései voltak. Ezen az őszön a jegybankok és Európa és Amerika legnagyobb bankjainak kérdésévé váltak, és általában ez az a pillanat, amikor egy technológia már nem kísérlet.