Az MI-boom következő szűk keresztmetszete az áramhálózat csővezetéke

Két éven át az MI és az elektromosáram történetét egyetlen gépen keresztül mesélték el: a gázturbinán. Az adatközpontoknak hatalmas mennyiségű áram kell, az erőműveknek turbinák, a turbinagyártók pedig évekre előre el vannak adva. Ez a történet ma is igaz. Október 28-án azonban a világ legnagyobb turbinagyártója tett valamit, ami arra utal, hogy a szűkösség máshová költözik.

A GE Vernova arról számolt be, hogy gázturbina-rendelésállománya jóval lassabban nőtt, mint az év első felében. Ugyanazon a napon megállapodott, hogy 9 milliárd dollárt költ egy olyan cégre, amely egyetlen turbinát sem gyárt. A Trench Group ehelyett apró, de nélkülözhetetlen alkatrészeket készít nagyfeszültségű hálózati berendezésekhez. Amikor a piacvezető ennyi pénzt tesz a hálózat csővezetékébe újabb erőművek helyett, érdemes megkérdezni, miért.

Ez a cikk azokat a korai jeleket vizsgálja, amelyek szerint az MI-áramszűke az áram előállításáról az áram szállítására és csatlakoztatására tevődik át, és hogy ez miért számíthat jóval a techiparon túl is.

A turbinaboom lassul, de nem ér véget

A GE Vernova a gázturbinák iránti keresletet a rendelések plusz a „gyártási helyfoglalások” gigawattjában méri; utóbbinál az ügyfelek helyet foglalnak a gyártási sorban. Ez a szám 2026 harmadik negyedévében 116-ról 122 gigawattra nőtt. Még mindig nő, de a korábbi negyedévekben kétszámjegyű volt a növekedés, és a vezetés 2027-re lassabb bővülést jelzett előre.

A szűkösség nem tűnt el. A Utility Dive szerint a turbinaárak idén nagyjából 50%-kal magasabbak, és az ügyfelek már 2032-es szállításra foglalhatnak helyet. A kereslet körülbelül ötöde adatközpontoktól jön. De a növekedési görbe ellaposodik.

A 9 milliárd dolláros üzlet megmutatja, hol látja a GE Vernova a következő szorítást. A Trench Group átvezetőket, mérőtranszformátorokat és tekercseket gyárt. Az átvezető az a szigetelt átjáró, amelyen egy nagyfeszültségű kábel biztonságosan bejuthat egy transzformátorba vagy kapcsolóba. Nem izgalmas, de nélküle semmi sem csatlakozik. A Trench rendelésállománya körülbelül 5 milliárd dollár, és új észak-karolinai üzeme lesz az első amerikai gyártója a legmagasabb átviteli feszültségekhez szükséges átvezetőknek.

A hiány átterjed a transzformátor belsejében lévő alkatrészekre

A transzformátorhiány nem új. Az új az, hogy a cégek most kifejezetten a transzformátorok belsejében lévő alkatrészekbe fektetnek.

Szeptemberben a Hitachi Energy bejelentett egy 528 millió dolláros transzformátorgyárat Mississippiben, amely több mint kétszer akkora, mint meglévő amerikai üzeme. Az építkezés 2026 végén indul, a termelés 2029-re van ütemezve. Egy hónappal később 479 millió kanadai dollárt szánt egy ontariói gyárra, amely transzformátor-szigetelést gyárt: azokat a préselt lemezeket és rétegelt anyagokat, amelyek megakadályozzák, hogy a nagyfeszültségű részek zárlatot okozzanak. Ennek 2028-ra kell elkészülnie. A Siemens Energy, egy másik nagy beszállító, június végén rekordnagyságú, 51 milliárd eurós rendelésállományról számolt be hálózati üzletágában, a rendelések közel 28%-kal nőttek.

Két dolog tűnik ki. Először: az új kapacitás nagy része 2028-ban és 2029-ben érkezik, így a hiány legalább még két évig strukturálisnak tűnik. Másodszor: a nagy gyártók most külön ellátási láncokat építenek az alkatrészekhez. Ez általában akkor történik, amikor már ezek az alkatrészek, és nem a késztermék tartanak fel mindent.

Amerika legnagyobb áramtőzsdéje hiányt szenved és nem tud reagálni

A keresleti oldalon a legtisztább jel a PJM-től jön, amely az Egyesült Államok keleti részének nagy területén üzemelteti a hálózatot.

A PJM minden évben aukciót tart, ahol az áramtermelők megígérik, hogy egy jövőbeli évben rendelkezésre állnak, és ezért az ígéretért fizetést kapnak. Júliusban a 2028/29-es aukció megawattnaponként 325 dolláron zárult, ami a szabályok által megengedett maximum. Ez volt a harmadik egymást követő év, hogy az aukció elérte a felső határt, miközben néhány évvel korábban, a 2024/25-ös időszakra, még 29 dollár alatt volt. Az aukció még a felső határon is 6831 megawattal maradt el attól, amit a PJM szerint a megbízhatóság megkövetel, és csak körülbelül 525 megawattnyi új termelés és fejlesztés jutott át. A teljes számla 16,4 milliárd dollár lett. A PJM jelentése szerint az igény főleg az új nagy áramfelhasználók miatt nőtt.

Ha az árak elérik a plafont, és az új kínálat mégsem jelenik meg, a piac azt üzeni, hogy valami fizikailag elakadt. A következő aukció, a 2029/30-as, 2026 decemberére van tervezve.

Most írják a „nagy fogyasztókra” vonatkozó szabályokat

A szabályozók próbálják eldönteni, mi legyen azokkal az ügyfelekkel, akiknek hirtelen annyi áram kell, mint egy kisvárosnak.

Októberben az amerikai szövetségi energiaszabályozó, a FERC, elfogadta a PJM javaslatának egy részét: a „nagy fogyasztó” hivatalos meghatározását és egy nyilvántartást a követésükre. Két átmeneti megoldást elutasított, köztük azt, amely lehetővé tette volna, hogy az adatközpontok a csatlakozás feltételeként saját új erőművet hozzanak, hiányos hatáskörre és indoklásra hivatkozva. Egy másik amerikai hálózatüzemeltető, a MISO, olyan szabályokat nyújtott be, amelyek szerint egy alállomáson minden 50 megawatt feletti fogyasztó nagy fogyasztónak számít, és külön kategóriát hoznak létre a 25 megawatt feletti informatikai berendezésekkel rendelkező „számítási terhelésnek”. Ezeknek az ügyfeleknek valós idejű megfigyelésre, a helyszíni termelés külön mérésére és folyamatosan frissített fogyasztási előrejelzésekre lenne szükségük. A MISO azt kérte, hogy a szabályok 2026. december 4-én lépjenek hatályba.

Ezek a szabályok technikainak hangzanak, de minden nagy MI-helyszínen csendes, visszatérő igényt teremtenek: mérőórákra, megfigyelőrendszerekre és előrejelző szoftverekre. Az elfogadott szabályok általában maradnak, így ez biztosabb kereslet, mint a címlapokra kerülő tervek.

Európa elkezd adagolni

Európában a váltás még közvetlenebb: az érkezési sorrend szerinti várólistáktól afelé, hogy politikailag döntsék el, ki csatlakozhat.

Hollandiában a hálózatüzemeltetők októberben azt mondták a közszolgálati NOS-nak, hogy az adatközpontok körülbelül 15 gigawattnyi csatlakozási kérelmet adnak, ami a teljes várólista közel harmada. A kormányt kérték, döntse el, hol és hány további adatközpontot fogadjon az ország, energiára, vízre és jelentéstételre vonatkozó feltételekkel. A Holland Adatközpont-szövetség tiltakozott, mondván, a kérelmek keveset árulnak el arról, mi épül meg ténylegesen. A DC Market Insights kiszámolta, hogy 15 gigawatt nagyjából 26-szorosa annak, amit a holland adatközpontok ma átlagosan fogyasztanak.

Az Egyesült Királyságban az október 28-i költségvetés bevezette az „adatközpont-szövetséget” (data centre covenant). Azoknak a helyszíneknek, amelyek kormányzati segítséget szeretnének a hálózati csatlakozáshoz, öt feltételnek kell megfelelniük az energiaköltségek, a helyi közösségi befektetés, a környezetvédelmi előírások, a szakképzett munkahelyek és a nemzetbiztonság terén, és helyi haszonmegosztási tervet kell elfogadniuk. A kormány célja 2030-ra 6 gigawattnyi MI-adatközpont-kapacitás a mai körülbelül 2 gigawatt helyett. Írország már 2025 végétől megkövetelte, hogy az új adatközpontok saját, megfelelő termelőkapacitást hozzanak.

Aki adatközpontot épít, annak ez megváltoztatja a játékszabályokat. Hogy hol csatlakozhatsz, és mennyire kevéssé terheled a hálózatot, ugyanannyit számíthat, mint az, hogy mennyire olcsó az áram.

Az árral szembemenő jel a kutatólaborokból

Ebben a történetben a legkorábbi jel két kutatásból érkezik, és egy népszerű elképzeléssel megy szembe.

A népszerű elképzelés az, hogy az adatközpontok gyorsabban csatlakozhatnak, ha „rugalmasak”: szüneteltetik vagy átütemezik a számítási munkát, amikor a hálózat terhelt. Fatima és Li októberben az arXiven közzétett tanulmánya egy korlátozott hálózati csatlakozást modellezett, és mást talált. Az adatközpont rugalmassá tétele csak körülbelül 2–5%-kal növelte a használható kapacitást. Ha viszont a közmű változtat azon, hogyan kapcsolja és alakítja át saját hálózatát, az körülbelül 42–45%-ot hozott. A kettő együtt nagyjából a felével növelte a megvalósítható adatközpont-méretet.

Egy második tanulmány Khanal, Dvorkin és kollégáik tollából a PJM régiót modellezte, és azt találta, hogy a számítási munka helyszínek közötti áthelyezése 2028-ban 6%-kal, 2038-ban 19%-kal csökkentette a rendszerköltségeket, sokkal jobban, mint ha egyszerűen leállítanák a munkát a csúcsidőben.

Mindkét tanulmány korai, és modelleken alapul, nem valós kísérleteken; az első ráadásul egyetlen teszthálózatot használ. De ha beigazolódnak, a figyelmen kívül hagyott lehetőség a közműveknek eladott hálózatautomatizálási szoftver lehet, nem pedig az adatközpontoknak eladott rugalmassági eszközök.

Egy kapcsolódó lépés a labortól a terepig: augusztusban a New York Power Authority és az EPRI kutatóintézet tesztelt egy 1 megawattos szilárdtest-transzformátort, a hagyományos nehéz kialakítás elektronikus alternatíváját, amelyet a North Carolina State University-n építettek. Körülbelül 98%-os hatásfokkal működött. A Heron Power nevű startup, amely februárban 140 millió dollárt gyűjtött, gyárat tervez, amely 2027-ben kezdené a termelést. Ahogy a labor vezető kutatója a MIT Technology Review-nak mondta, ezek az eszközök még nem tudják helyettesíteni a legnagyobb nagyfeszültségű egységeket.

Mi mehet félre ebben a történetben?

• A turbinahiány talán csak a csúcsán van. A GE Vernova lassulásának egy része abból adódik, hogy a foglalások szilárd rendelésekké alakulnak, és a William Blair elemzői szerint egyetlen ügyfél sem adta fel a helyét.
• A várólisták túlbecsülik a valódi keresletet. A holland 15 gigawatt kérelmeket jelent, nem épületeket.
• A költekezés megállhat. Az Alphabet, a Microsoft és a Meta a szeptemberi negyedévben rendre körülbelül 51, 45 és 35 milliárd dollárt költött beruházásokra. A Fortune szerint az Amazon elmúlt 12 havi szabad cash flow-ja körülbelül +15 milliárdról nagyjából −42 milliárd dollárra fordult. Ha a költekezés lassul, a mai berendezéshiány néhány évvel később fölösleges kapacitássá válhat.
• A kutatás korai. A rugalmassági tanulmányok modellek, nem terepi bizonyítékok.

Mire érdemes figyelni ezután?

• A PJM decemberi aukciója a 2029/30-as időszakra: egy negyedik plafonon záruló aukció megerősítené, hogy a piac továbbra sem tud reagálni.
• A MISO nagyfogyasztói szabályai, amelyek hatálybalépését 2026. december 4-re kérték; ezek az elsők külön kategóriával a számítási terhelésekre.
• A holland kormány adatközpont-terve, amely ősszel esedékes, és országos korlátokat vagy feltételeket szabhat.
• Az adatközpontok tervezési szabályairól szóló brit konzultáció, amely 2027. január 8-ig tart, és meghatározza, mi számít „stratégiainak”.
• Az első kereskedelmi rendelés szilárdtest-transzformátorra egy közműtől vagy nagy techcégtől. Ez jelezné a lépést a laboratóriumi érdekességtől a valódi termékig.

Az erőmű volt a nyilvánvaló szűk keresztmetszet. A csendesebb a réz, a porcelán és a papírmunka, amely mindehhez csatlakoztatja, és a pénz már elindult arrafelé.