Szereplők: Elisabeth Moss June Osborne Max Minghella Nick Blaine Amanda Brugel Rita Yvonne Strahovski Serena Joy Waterford Joseph Fiennes Fred Waterford Ann Dowd Aunt Lydia Madeline Brewer Janine O-T Fagbenle Luke Bankole Nina Kiri Alma Alexis Bledel Emily Samira Wiley Moira Bahia Watson Brianna A történet egy disztópikus államban játszódik a jövőben, az addigra szétesett USA egy területén, ahol teljes diktatúra van. Az életben maradt embereknek nemcsak a természeti csapásokat kell túlélni, hanem a folyamatosan csökkenő népességet is, mivel egyre kevesebb nő termékeny – nekik átnevelő táborokba kell vonulni, például a főhősnek is, aki a terület egyik parancsnokának udvartartásába kerül.
Megtekintve 19348 alkalommal Megtekintve 15031 alkalommal Megtekintve 14324 alkalommal Megtekintve 13948 alkalommal Megtekintve 13524 alkalommal Megtekintve 13612 alkalommal Megtekintve 13140 alkalommal Megtekintve 12128 alkalommal Megtekintve 12792 alkalommal Megtekintve 13580 alkalommal Megtekintve 13418 alkalommal Megtekintve 13680 alkalommal Megtekintve 16158 alkalommal
Mert ez az évad erről szólt. Valamint meg született a sorozat életének legkellemetlenebb epizódja, a kilencedik rész, ami végig egy kórteremben játszódik. A gond ezzel a résszel annyi volt, hogy egészen egyértelmű, mit akartakábrázolni: June megőrülését, bezártság érzetét ebbe a rendszerbe, tehetetlenségét és a fiatal lányok kiszolgáltatottságát, azonban egy ehelyett egy olyan epizódot kaptunk, ami semennyire nem vitte előre a cselekményt sem karakterileg, sem történetileg. Ugyanis anno a Breaking Bad emlékezetes "legyes" része kafkai magaslatokba emelte a szereplők személyiségét és kapcsolatukat, itt azonban ez a lírai átértelmezés nem jött létre, mivel az író (Lynn Renee Maxcy) nagyon kevés volt ehhez. Továbbra sincs megindokolva June mindenhatósága, hiszen az első évadok arról szóltak, bármilyen konzekvensen elkövetett szabálysértés, ha nem is fellógatással, de börtönnel mindenképp jár. Itt vígan szervezkedik, manipulál (vagy csak próbál), de senki nem öli meg. Lydia néni tesz egy utalást, hogy felnéznek rá a lányok, de ez még mindig nagyon kevés ahhoz, hogy életben maradhasson.
8679 megtekintés (Megjelenés: 2017) Ismertető: A jövőben játszódó cselekmény szerint a környezetszennyezés és a szexuális úton terjedő betegségek drasztikusan csökkentik a női termékenységet. A vallásos hátterű Amerikában a termékeny nőknek szolgálólányként kell dolgozniuk – gyakorlatilag rabnőként – és egyetlen feladatukká válik minél több gyermeket szülni a ház ura számá Amerikai Egyesült Államok nagy változáson megy keresztül. Első lépésként elbocsátják a nőket a munkahelyükről, majd befagyasztják a bankszámlájukat, és mostantól csak a férjeik, vagy a legközelebbi férfi hozzátartozójuk által férhetnek hozzá a pénzükhöz. A társadalom lázadni kezd a kialakuló új rendszer ellen, de ezt véres lövöldözés követi, és kialakul a fundamentalista teokratikus diktatúra. Címkék: Dráma Sci-fi Szinkronos (13) # Epizód címe Nyelv Hossz Link Feliratos (0) Nincs aktív feliratos epizód feltöltve!
Ráadásul az új, zavaros játékszabályok bevezetésével a régi eszközök egy része értelmét veszti. Amikor Gileád embertelenségére akarnak minket emlékeztetni egy-két nyilvános kivégzéssel, az már semmi újat nem mond, a második évad borzalmai után legfeljebb a vállunkat vonogatjuk, mutattak már nekünk ennél szörnyűbbet is. Ebben az évadban is visszatérhetünk néhányszor a Gileád kiépülése előtti korba a figurák visszaemlékezésein keresztül, de ezek már kevés információval szolgálnak: a főhősök múltját korábban megismertük, és nagyjából azt is, hogyan alakult ki az új rendszer. Itt érdekes színfolt ugyan a szolgálólányok fölött őrködő Lydia néni ( Ann Dowd) múltjába tett kirándulás, ami frappánsan bemutatja és magyarázza ellentmondásos személyiségét, de ennek a cselekmény alakulása szempontjából nincs jelentősége. Az alkotók a színkódokkal, lassított és madártávlatból készült felvételekkel következetesen tartják a giccshatárt súroló képi világ első évadban kialakított konvencióit, és még olyan vizuális poénok is beleférnek, mint amikor June a hatodik részben egy jól pozicionált szobornak köszönhetően angyalszárnyakat kap.
Amivel viszont láthatóan nem számoltak, hogy bár nagyon szeretjük a disztópikus történeteket, ezek nem véletlenül végződnek az esetek többségében forradalommal – van annak határa, hogy mennyit vagyunk hajlandók a szabadidőnkből egy ilyen nyomasztó világra szánni, pláne felszabadító katarzis nélkül. Az első évad nagy erőssége az volt, hogy egy olyan hőst kaptunk, aki gyakorlatilag tehetetlenül mozog ebben a borzalmas jövőképben, hiszen semmiféle különleges képességgel nem rendelkezik, nincs benne megváltó-hajlam, igazából csak a túlélés és saját érdekei hajtják – mint egy átlagembert. Persze van benne empátia és lázadási vágy, ami kisebb forradalmi cselekedetekben meg is mutatkozik, de June nem egy bátor hős, aki háborúba vezeti a népét. A második évad már egyértelmű visszaesés volt az első tűpontos történetvezetéséhez képest, és érezni lehetett, hogy az íróknak ugyan vannak ötleteik egy-két ütős jelenethez és izgalmas történetszálhoz, de hiányzik az évadot (vagy évadokat) átívelő narratíva.
A rendezés, a fényképezés, a díszletek és a jelmezek egy olyan fojtogató és nyomasztó jövőt teremtettek, ami a Donald Trump megválasztása utáni évben valahogy nem is tűnt olyan elképzelhetetlennek, ettől pedig még nagyobb hatást tudott gyakorolni a nézőkre. Zsigeri élmény volt premier plánban figyelni Elisabeth Moss néhol nagyon intenzív, máskor egészen visszafogott arcjátékát, ahogy belülről ordítva próbál túlélni egy eszeveszett világban, a fájdalmát pedig a boldog (napjainkat idéző) múltba visszatekintő flashback-jelenetek miatti kontraszt miatt még inkább át lehetett érezni. A harmadik évadra eljutottunk odáig, hogy minden, ami az elsőben jó volt, mostanra rémunalmassá vált. Margaret Atwood regénye ott ért véget, ahol az első évad: June-t (Moss) berángatják egy fekete autóba, és fogalma sincs, hogy az ellenállás vagy a kivégzőosztag jött érte (egyedül az epilógusból derül ki, hogy túlélte). Az alkotók így a második évadtól kezdve alapanyag nélkül maradtak, de ez nem okozott különösebb aggodalmat, hiszen Miller tavaly még azt nyilatkozta, hogy tíz évadra terveznek.
A sorozatnak minden esélye megvolt, hogy ezzel a jól időzített és hibátlan társadalmi reflektálással bekerüljön minden idők legjobb MINIsorozatai közé, de beleesett a Trónok harca hibájába. A regényben az alkotó látványvilága és cselekményvezetése rengeteg támpontot ad a forgatókönyvíróknak, azonban mikor már nincs irodalmi alapanyag, a történet belassul és a karakterek felemelkedésére vagy leépülésére helyezik a hangsúlyt. Margaret Atwood 1985-ös diszkópiáját iszonyat erőteljesen kreálta meg az első évad, a második már egyet hátrébb lépett, viszont a harmadik évad már olyan, mintha magzat pózban az ágyra kuporodott volna és várja, hogy feltétel nélkül élvezzük a már jól bejáratott brandet. Ez azonban nem így lett. Az idei évad két alappillérre lett felépítve: June (Elisabeth Moss még mindig zseniális, de bosszantóan sokat mérgeskedik a kamerába, de erről később) megpróbálja kimenteni Gileádból a gyermekeket, ahol borzasztó sors várna rájuk. A másik pedig Waterfordék köré szerveződnek, akik igyekeznek visszaszerezni gyermeküket, Nicole-t Kanadából, ahol June férje, Luke és a férfi testvére, Moira vigyáznak rá.
Jaj, de kis naivak voltunk. Semmi ilyesmi nem történik, és még az az ötlet is csak a 13 részes új évad háromnegyedénél érik meg June-ban, hogy más gyerekeket is kimenekíthetne Gileádból. Míg korábban azért volt nehéz nézni a sorozatot, mert szenvedéspornóba hajlott, most már simán csak az időnket rabolja. Az alkotóknak van egy utolsó, valóban jól működő ötletük: az évad első felét annak szentelik, hogy egyre több kis átjárást fúrnak Gileád korábban hermetikusan elszigeteltnek tűnő rendszere és a külvilág között. Onnantól kezdve, hogy Emily (Alexis Bledel) megérkezik Kanadába June csecsemőjével, a kanadai jelenetek sokkal nagyobb jelentőségre és érzelmi súlyra tesznek szert, mint korábban, legalább annyira izgulunk azért, hogy ott minden jól alakuljon, mint, hogy June Gileádban túléljen. A kislány kapcsolatot teremt a két ország közt, és korábban elképzelhetetlen események kiváltója: June megpillanthatja Kanadában élő férjét, Luke-ot ( O-T Fagbenle) egy videofelvételen, és később beszél is vele telefonon, Serena ( Yvonne Strahovski) pedig Kanadába utazik (látjuk farmerben és leeresztett hajjal, őrület!