csésze. Ez valójában nem vízkő, hanem húgykő. A húgykő lerakódás akkor alakul ki, ha nem történik meg a csésze rendszeres karbantartása – vízkőoldó vagy sósav alkalmazásával. Az elvízkövesedett vagy húgyköves WC. csésze szennyvízáteresztő képessége jelentősen lecsökken, mert a csésze belső felülete lerakódásokkal lesz tele, így az átmérője lecsökken (a belső rész átmérője jelentősen leszűkül). Ennek a jelenségnek az előidézője lehet még ha nincs meg a megfelelő öblítő víz mennyiség (6-9 liter). öblítőszelepek (Mofém, Schell és egyéb típusok) rossz beállítása is okozhat vízkövesedést a csészében. Azonban a vízkövesedésnek és lerakódások kialakulásának a leggyakoribb oka az indokolatlan víz spórolás. Öreg WC. csésze, folyamatos dugulás A kisebb WC. dugulások egyik fő kiváltó oka az elöregedett öreg WC. Biztos sokan találkoztak már azzal a jelenséggel, amikor a WC. papír és a széklet nem távozik könnyen a WC. csészéből és csak kefével vagy pumpával lehet letuszkolni. Ez ajelenség egyértelműen arra utal, hogy a WC.
Ezek bizony vagy nehezen elérhetők, vagy a csésze mögött elég sok helyet foglalnak el. Sokkal hely- és víztakarékosabb megoldást jelent a hálózati vízvezetékre csatlakoztatható WC öblítő szelepek használata. Ezek sem egyformák, viszont felszerelésük az öblítő tartályoknál elegánsabban megoldható. A különféle gyártmányok (Mofém, Grohe, Schell stb. ) többé-kevésbé hasonló működésűek, és típusaik 1-6 bar víznyomású hálózatba köthetők. Az öblítő szelepek külső szerelést is lehetővé tesznek, ám igényesebb kivitelezésnél tápvezetékük a falba fektetve burkolattal takarható el, és csak a szelep kerül a burkolaton kívül. Beszerezhetők folyamatos működésű, hagyományosnak mondható öblítő szelepek is, ám a korszerűbb gyártmányok már automatikusan zárják el a vizet, és akár két funkciós működésre is módot adnak. Az egyszerűbb hagyományos kivitelű öblítő szelepek a kezelőgomb elfordításával az igénynek megfelelő mennyiségű öblítő vizet engednek a WC csészébe. Az öblítővíz nyomása általában szabályozható, a vizet a kar elfordításával, vagy elengedésével kell elzárni.
Hazánkban a toalett, azaz WC kevés régi építésű lakásban alkot különálló helyiséget, egyrészt azért mert az ingatlan alapterülete kicsi vagy, mert a helyiség kialakításával járó költségek túl magasak. A falba szerelhető WC tartályok előnye, hogy alig vagy egyáltalán nem foglalnak helyet viszont a beszerelésük bontással jár, míg a költségvonzata is igen magas. Az előbb említett típuson kívül még létezik falon kívüli WC tartály illetve monoblokkos tartály is. Ha részletesebb információra van szüksége a különböző WC tartály típusokkal kapcsolatban, akkor arról a Vécécsésze típusai cikkünkben olvashat részletesen. Régebbi típusú tartályoknál az öblítésre jellemző, hogy a tartály teljes tartalmát kiürítik, ami számszerűsítve 8-12 literes vízfogyasztást eredményez öblítésenként. Az újabb tartályok már kétfázisú öblítéssel rendelkeznek, ún. víztakarékos tartályként is hívják ezeket, de ebben az esetben is érzékelhető a vízfogyasztás, ami körülbelül 3-8 literre tehető. Normális méretű háztartásban átlagos öblítési gyakoriság esetén elmondható, hogy a vízfogyasztás 30-35%-át teszi ki az öblítés.