Erre az esetre mindig tartogatok olyan sablonokat, amelyen több több pici forma található, és gyorsan ezekbe öntjük a maradékot. A gipszsablont öntés előtt ki szoktuk kenni nagyon vékonyan étolajjal vagy szappanos vízzel. Ez egy viszkózus réteget képez a negatív felületén, így sokkal könnyebb a pozitív formát kiborítani. Én kétféle szív öntőnegatívot szoktam használni, az egyik kisebb és tele (azaz tömör), a másik jóval nagyobb, és mécsestartóként funkcionál. A bemutatódarabok sokat lendíthetnek a gyerekek kreatív fantáziáján, én óvok a hagyományos piros szívtől mindenkit, úgyis sok ilyet láthatnak gyerekeink mindenféle kommersz kiadványokban, magazinokban. A festés után én javasolni szoktam a lakkozást. Egyrészt mert védi a festékrétegeket az elkoszolódástól, másrészt mert elmélyíti, élettelibbé varázsolja a színeket. (Forrás: Óvónők kincsestára)
[product id="348″]
Any�k napi m�sor lesz az...
– Három gyerek:
Az anyukámmal voltam éjjel-nappal, magával vitt mindenhová. Fejem fölött dobogott a szíve, erre a zenére ébredtem és aludtam el. Lassan megismertem szüleim hangját. Volt egy mély, de nagyon simogató hang: az apukám. A csacsogó és vidám pedig az anyukám. Gyakran megsimogattak, és ez nekem nagyon jólesett. Szépen növögettem, egyre szűkebbnek bizonyult a lakhelyem. Sokat mocorogtam, ilyenkor az anyukám megcsiklandozta a lábacskámat. Remekül elszórakoztunk. – Négy gyerek:
Fémes koccanások, csörgések, sürgés-forgás. Az anyukám szíve egyre hevesebben vert a fejem felett. Mi történt? Tudni akarom! Megérkeztem. Itt vagyok ebben az új világban. Remek dolog az élet. Vannak játékaim, ágyam, puha takaróm. Esténként az apukámmal nagyokat fürdünk. Mindenki nagyon szeret engem. Elkezdtem nőni, és ezt egészen addig abba sem hagyom, amíg olyan nagy nem leszek, mint a papám. Örülök, hogy ide születtem. Örülök, hogy ők a szüleim, nagyon szeretjük egymást. Most már úgy hívnak minket, hogy család.