Csontritkulás talaján kialakult csigolyaösszeroppanásra főleg akkor kell gondolni, hogyha a beteg idős, és a trauma kis erőbehatással járt, vagy a beteg nem is emlékszik arra, hogy trauma érte, mégis erős hátfájdalomra panaszkodik. Fiatalabb hölgyekben gyakran valamely gyógyult daganat (melldaganat) után évekkel jelentkező hátfájdalom és negatív csontritkulási lelet hívhatja fel a figyelmet metastasis jelenlétére. A folyamat kialakulásában elsődleges, hogy a kóros és az ép csontszerkezetű csigolyák ugyanakkora nagyságú erő behatására eltérően reagálnak. Amíg a normál csontszerkezetű csigolya csak nagy erő hatására törik, és nagyobb eséllyel okoz kompressziót az idegelemeken; addig a kóros csontszerkezetű csigolyatest már kis erőbehatásra is törik, és magába roppan, magasságát veszti. Mik a tünetek? Kompressziós csigolyaösszeroppanás vezető tünete az erős lokális fájdalom, mely fekvésre enyhül, terhelésre fokozódik. Emellett légzési nehézség, étvágytalanság, alvászavar, valamint hasi panaszok, valamint esetenként székrekedés (obstipáció) is felléphet.
Egyes sportágakban (súlyemelés, kajak-kenu) előfordulása jellemző. A spondylolysis alsó lumbalis csigolyákon, legtöbbször (80%) az L-V ívén alakul ki. Sportorvosi jelentőségét növeli, hogy ez a terület egyébként is nagy nyíróerőknek van kitéve a legtöbb sportágban. 50%-ban kezdete kapcsolatos a versenysporttal. Tünetek Általában fokozatosan kezdődő derékfájás az első tünet. A fájdalom terhelésre, főként az extenzióval járó mozgásokra fokozódik. Az egyoldali fájdalom egyoldali spondylolysisre utal. Végtagba sugárzó tünetek előfordulhatnak. Csigolyacsúszás esetén a csigolyanyúlványok "lépcsője" tapintható lehet. A csúszás mértéke az elváltozás súlyosságával összefügg. Helyszíni ellátás Egyéb krónikus derékfájdalmakhoz hasonlóan, akutan fokozódó panaszok esetén pihenés, fájdalomcsillapítás szükséges, majd az ok mielőbbi tisztázása. Orvosi tevékenység Pontos diagnózis Fizikális vizsgálat és 4 irányú gerinc rtg-felvétel szükséges. Speciális vizsgálatok (CT, SPECT, szcintigráfia) indokolt esetekben.
Az első vizsgálat alkalmával meg kell győződni arról, hogy észlelhetők-e a gerinc sérülésének tünetei, van-e gerincvelői károsodás és az milyen mértékű. Nagyon fontos a lehető legkevesebb, óvatos mozgatás, mert a szakszerűtlen mozdulatok súlyosbíthatják a sérülést. Ha beigazolódott a törés, annak helyretétele és az elért helyzetben való rögzítése a feladat. A nyaki szakaszon elmozdulás, gerinccsatorna-szűkület esetén húzókezeléses külső rögzítés, vagy műtéti megoldás szükséges. Speciális nyaki sérülés a II. nyaki csigolya felső nyúlványának törése. Kezelése szintén lehet műtét nélküli és műtéti. A háti és ágyéki csigolyák töréseit is konzervatív megoldással (fűzővel) vagy műtétileg gyógyíthatjuk. A leggyakoribb a csigolyatest törése, melynek tipikus formája a zömítéses törés. A csigolyanyúlványok törése műtét nélkül kezelhető, az ívtöréseknél szóba jön az operatív megoldás. Előfordulhat a csigolyák ficama is, a kezelés természetesen az elmozdulás-elcsúszás helyretételéből és rögzítésből áll.
A spondylolysis leggyakrabban az alsó (negyedik és ötödik) ágyéki csigolya probléma, az azon előforduló ívzáródási zavar (ívszakadás), amely fejlődési rendellenesség talaján alakul ki, de ebben szerepe lehet sorozatos mikrotraumának és ritkán egyszeri nagyobb sérülésnek is. A spondylolisthesis a csigolya csúszását jelenti, amely többnyire a kétoldali ívszakadáshoz társul. A két elváltozás közös lényege az érintett gerinc szegment instabilitása. A spondylolysis leggyakrabban a gyakori hyperextenzióval (a derék hátrafeszülése) járó sportokban fordul elő, mint például torna, labdarúgás, műkorcsolya. Gyakrabban észlelhető serdülő, mint felnőtt sportolóknál. A spondylolysis lényege a csigolyaív "pars interarticularis"-ának folytonossági hiánya. Lehet egy- vagy kétoldali. Utóbbi esetben fennáll a lehetősége, hogy a csigolya előrecsússzon az alatta levőhöz viszonyítva. Ha a csúszás létrejött, spondylolisthesisről beszélünk. A csúszás az élet folyamán fokozódhat. Az etiológia évtizedek óta vitatott, de az esetek nagyobb részében fejlődési zavar és fáradásos törés együttese áll a háttérben.
Kezelés Többnyire konzervatív (pihenés, brace, fizikoterápia, gyógytorna), a sporttevékenység módosítása, bizonyos sportágakban az élsport abbahagyása is felmerülhet. Műtét indokolt, ha a fájdalmak hosszú (fél-egy év) konzervatív kezelésre nem reagálnak vagy fokozódó csigolyacsúszás igazolódott. Rehabilitáció A gyógytorna alapvető, főképp a medence körüli hajlékonyság helyreállítására és erősítésre kell fókuszálni. Sportba való visszatérés A sportoló akkor folytathatja a sporttevékenységét, ha tünetmentes és fájdalommentesen tudja kivitelezni a különféle sportmozgásokat. Műtét után a sportba való visszatérés csak egyéni megítélés alapján történhet, de az egy szinten végrehajtott stabilizálás nem kontraindikálja a sport folytatását. Műtét után a sportképesség elbírálása egyéni megítélés alapján történik. Spondylolysis esetén alaposan meg kell fontolni a versenysportra való felkészülést, elsősorban azért, mert állapotrosszabbodás következhet be. 30%-os elcsúszás és tünetmentesség esetén a progressziót követni kell, de sportolhat.